Zsákutca két irányból – Köszönjük neked, Kondukátor! címmel jelent meg Kőrössi P. József nagyváradi származású, jelenleg Magyarországon élő költő Ceaușescu-korszakban megélt tapasztalataiból táplálkozó kötete. A vegyes műfajú, anekdotákat és novellákat is tartalmazó kiadványt szerdán délután online és offline is bemutatták a Várad folyóirat szerkesztőségében.

A járványügyi előírások betartásával megrendezett könyvbemutató közönsége kivetítőn követhette a beszélgetésbe márkházi otthonából bekapcsolódó Kőrössi P. Józsefet, akit Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat menedzsere és – egy másik generáció tagjaként – Kemenes Henriette szerkesztőségi titkár kérdezett.

Szűcs László felvezetőként elárulta, az 1970-es évekért mindig irigyelte a mostani hatvanasokat, mivel neki a 80-as évek jutottak. Azt is megemlítette: a közelmúltban a Várad folyóirat Törzsasztal-estjei során két kötettel is jelentkező Kőrössi P. József többször is naplóírásra biztatta a fiatalokat. A szerző hozzáfűzte, szerinte kétféle naplóírás van: az egyik a napi dolgok lejegyzése, a másik pedig egyfajta szellemi-gondolati napló. A most bemutatott kötetben azonban nem naplók vannak, az 1970-es évek anekdotáit 1982-es Magyarországra való átköltözése óta készül papírra vetni Kőrössi P. József, és több mint nyolc éve írja őket.Mint mondta, a diktatúrákról akart írni, amiknek kialakulása, ha az embereknek szüksége van egyetlenegy vezetőre, Dél-Amerikától Európáig egyformán történik. Az elmúlt két és fél évben már tudatosan írta a könyvet, amiben gyermekkori emlékek, és másoktól hallott történetek is megelevenednek, tudtuk meg.

A könyvnek mintha két címe lenne – Zsákutca két irányból – Köszönjük neked, Kondukátor! –, egy látszólag negatív és egy látszólag pozitív, mondta Szűcs László, mire a szerző elmesélte, hogy ő Nyomornegyedóra címmel írta a kötetet, így is jelentek meg belőle részletek folyóiratokban, a kiadónak azokban nem tetszett a cím, de úgy véli, a kötet végleges címe Zsákutca két irányból – Köszönjük neked, Kondukátor! telitalálat lett, jól jellemzi a kort, a helyzetet. Úgy érzi, abszurd, de zsákutcából zsákutcába került, a cím második része pedig egyértelműen ironikus.

A Kossuth kiadónál megjelent kötet szerkesztője Gondos Mária Magdolna, aki nemcsak alapos szerkesztő, de jó ember is, mondta a közös munka kapcsán a szerző, hozzátéve: kevesen tudják, hogy egy jó szerkesztőnek nemcsak a mondatok gondozása a dolga, hanem tartalmi kérdésekbe is beleszól.

Vannak élethelyzetek, amiket nem lehet humor nélkül átélni, de ezt csak utólag tudod, válaszolta Kőrössi P. József az ironikus hangot firtató kérdésre.

A könyvben többször szerepel a város kultikus találkozóhelye, a Majomsziget (amely most eltűnhet a tér átalakítása miatt), s mint Kőrössi P. József megjegyezte, az új rendszereknek nincs szükségük ezekre a helyszínekre, holott a Majomsziget legalább egy emlékkövet megérdemelne. A kötetbe egy, a Majomszigeten készült fénykép is bekerült, mely vélhetően egy táskába rejtett fényképezőgéppel készült, és Ara-Kovács Attila filozófus, politikus, a szerző és Ferenczy Béla „Citromka” tanár úr látható rajta. A kötet sok története szól az iskolákról, egykori pedagógusokról is. Többek között Demkó tanár urat idézi meg a szerző, aki irodalomtanárként adott esetben a magyar történelmi háttérről is beszélt diákjainak, akik tudták: ha elhangzik a „zárójel” szó, akkor nem jegyzetelnek...

Szörnyű dolgokat hurcolnak azok magukkal, akik átélték a diktatúrát, de „ha nem éltél benne, akkor nem tudsz örülni a szabadságnak úgy, mintha éltél benne” – mondta Kőrössi P. József. Szó esett például arról, hogy miután ő névházassággal kitelepült Magyarországra, szüleit 45-ször hívatták be a Szekuritátéra. Miután kiutasították Romániából, egyszer véletlenül mégis visszaengedték, Kukorelly Endre ott volt vele Nagyváradon a lakásban, amikor érte mentek, és nem a papírjait vették el, hanem egyszerűen „visszadobták” a határon. Az is elhangzott, hogy a megfigyelése alatt a Párizsi Magyar Műhellyel folyamatos kapcsolata volt, meghívták Bécsbe egy nemzetközi találkozóra, de csak aznap találta meg a meghívót, amikor a jelentkezési határidő lejárt, s látszott, hogy a levél fel van bontva. Nem igaz az, hogy eltitkolták a megfigyelést, vélte a szerző. Sőt, szándékosan követtek el olyan idézőjeles „hibákat”, amiből valaki tudhatta megfigyelik, mert ha tudta, akkor félt...

A kötetben egyébként vendégszerzők írásai is helyet kaptak, közöttük olyan szerzőé is, aki már nem érhette meg a kötet megjelenését. A vendégszövegeket többektől kérte, mondta Kőrössi P. József, mert kíváncsi volt arra, hogy ők hogyan élték meg ugyanazt, amit ő. A szerdai könyvbemutatót és a Várad folyóirat ezután online megtartandó rendezvényeit egyébként az érdeklődők visszanézhetik a folyóirat Youtube-csatornáján.